Az oregano (más néven oregano) egy fűszeres gyógynövény, amelyet széles körben használnak a főzésben és a gyógyszeriparban. Ez az ízesítő ételízesítő az ókortól ismert. Még az ókori Egyiptom és Róma séfjei is hozzáadták a hús-, hal- és zöldségételekhez.
Oregánó megjelenése és elterjedése
Az oregánó íze olyan, mint egy másik gyakori fűszer, a majoránna, ezért a kettőt gyakran felcserélve használják.
Ennek a fűszernek a hazája a mediterrán régió. Egy kifejlett növény eléri a 80 cm-es magasságot, szára tetraéderes, puha bolyhos szőrzet borítja. A levelek hosszúkásan lekerekítettek, felül sötétzöldek, az alján sokkal világosabbak. A levelek hossza 1–4 cm.
Az oregánóvirágok kicsiek, vörös vagy fehér színű páncélvirágzatokba gyűjtöttek. A növény nyáron virágzik, augusztus végéig. Az oregano főleg nyílt, jól megvilágított területeken nő, például mezőkön, domboldalakon és erdőszéleken. De gyakran megtalálható a cserjék között.
Ezt a növényt az új telepesek az új világban akklimatizálták, és most Észak-Amerika számos régiójában mindenütt megtalálható az oregano, Kanada északi részén és az Egyesült Államokon kívül.
Egyes országokban, például Franciaországban és az Egyesült Államokban, az oreganót termesztett növényként termesztik.
Az oregánó főzési felhasználása
A növény leveleit és virágzatait megszárítják és apróra darálják. Ebben a formában oregánót adnak az első és a második fogáshoz, valamint a szószokhoz fűszerezésként. Fűszeres, kissé keserű íze, valamint kellemes finom aromája miatt ez a fűszer szinte minden ételt nemessé tehet, különösen más fűszerekkel kombinálva.
A tapasztalatlan szakácsok gyakran összekeverik az oregánót a majorannával, különösen a külső hasonlóság miatt. Az oregánó azonban erősebb és csíptebb ízű, mint a majoránna.
Az ókori Róma idejéből egy bizonyos Tselius Apicius írásai kerültek hozzánk, akik híres ínyencként és a kulináris művészetek ismerőjeként voltak híresek. Apicius összeállította a római arisztokrácia által különösen kedvelt ételek listáját. Fehér mártást is tartalmazott, amelyet sült és sült sertéshússal tálaltak. Apicius szerint a szósz olyan fűszereket tartalmazott, mint az oregano, a kömény és a kakukkfű.
A modern olaszok folytatják távoli őseik hagyományait. Az oreganót széles körben használják az olasz főzésben. A mexikóiak is nagyon kedvelik ezt a fűszert. Igen, és az orosz szakácsok készségesen használják az oreganót, különösen a második fogások, például a pörkölt elkészítésekor. Néhány háziasszony oreganót ad hozzá az uborka pácolásakor.
A kozmetikai iparban ezt a növényt fogkrémek, szappanok, sőt rúzsok ízesítésére használják.
