A nyárfa gyümölcseinek jó íze van, frissen és feldolgozva egyaránt felhasználhatók. A medlar a világ számos országában növekszik, míg két fajtáját - a germán és a japán medlar - termesztik. A név hasonlósága ellenére sok különbség van közöttük.
A német nyár és a japán nyár a rokonság szempontjából sokkal távolabb vannak egymástól, mint például az alma különböző fajtái. A Rosaceae családhoz tartoznak, mégis különböző nemzetségekhez tartoznak. A Medlar Germanicus a Mespilus nemzetségbe tartozik, és egyedüli képviselője. Japán rokona az Eriobotrya nemzetségbe tartozik. Körülbelül harminc növényfajt tartalmaz, de csak egyet termesztenek.
A germán nyár nevét egyértelműen méltatlanul kapta, mivel Délnyugat-Ázsiából és Délkelet-Európából származik. A rómaiak hozták Németországba, később a "germán" epitet lett a növény sajátos neve. Ez a fa 2-5 méter magas, gyümölcse több centiméter nagyságú, vörösesbarna színű és ősszel érik. Frissen fogyaszthatók, de igazán ízletesek csak akkor lesznek, ha egy ideig fekszenek. Fagyasztva felgyorsíthatja az érési folyamatot.
A medlarot meleg és mérsékelt éghajlatú országokban termesztik. Különösen a Kaukázusban termesztik. Sajátos íze miatt a német nyárfa gyümölcseit széles körben használják az édesiparban.
Rokonától eltérően a japán nyár tavasszal érik, ami meglehetősen szokatlan. Külsőleg bokroknak vagy kis fáknak tűnik, meglehetősen szép megjelenése miatt a japán nyárfát gyakran használják dekorációs célokra.
A japán nyár gyümölcse sokkal ízletesebb, frissen fogyasztható. A japán nyár jó íze határozta meg nagy igényét; ezt a növényt a világ számos országában termesztik. Termesztett fajtáiban a gyümölcs nagysága eléri a 8 cm átmérőt, a vadon élő fajokban akár 3-4 cm is. A fekete-tenger partján a japán naspolya késő ősszel és kora télen virágzik. Az ilyen korai virágzásnak köszönhetően az érett gyümölcsök április-májusban jelennek meg.
