A mindennapi életben minden olyan buborékos bort, amely hangot ad a parafa kinyitásakor, pezsgőnek hívják. De általában ez a szó nem alkalmas minden pezsgő szőlőitalra. Kitaláljuk, mi a különbség a pezsgő és a pezsgő között.
Minden bor két fő kategóriába sorolható - csendes és pezsgő. Az utóbbiak a bennük lévő szén-dioxid-tartalomban különböznek az előbbitől. Így egy buborékos italt és egy hangosan repülő parafát, amelyet általában az újév asztalára tesznek, mindenképpen pezsgőnek lehet nevezni.
Mi akkor a pezsgő? Nem szinonimája a habzóbornak? Nem igazán. Felhívjuk figyelmét, hogy a "pezsgő" kifejezést a jó éttermek borlistáinak többségében használják.
Először is, a "pezsgő" helynév, a francia borászok makacsul ragaszkodnak ehhez, azt állítva, hogy csak azokat a habzóborokat lehet nevezni ezzel a szóval. És nehéz vitatkozni velük, annak ellenére, hogy a szó régóta túlmutat e régió határain. Sőt, egy ital gyártása Champagne tartományban nem azt jelenti, hogy ebbe a kategóriába tartozik. A pezsgőborok külön nemzetközi bizottsága jóváhagyta a termelési szabályok listáját mindazok számára, akik termékeiket "pezsgőnek" akarják nevezni.
Pezsgőt csak bizonyos szőlőfajtákból lehet készíteni. Ezek közül hat van, de hármat használnak a leggyakrabban - pinot noir, chardonnay és pinot meunier. Feltételezik azt is, hogy a bogyókat kézzel kell szedni, finoman meg kell szorítani, a szár eltávolítása nélkül. A szabályok egyértelmű utasításokat tartalmaznak a szőlő levágására, megpörgetésére, a betakarítás idejére vonatkozóan, és előírják a Wingorad érzékszervi jellemzőire vonatkozó normákat is. Legalább másfél évig ellen kell állnia a pezsgőnek. És természetesen a pezsgő esetében a mesterséges szénsavas tartás kizárt - az ital csak a palackban lévő bor másodlagos erjesztésének módszerével állítható elő.
