A rákpálcák megjelenésének története Japánban nagyon régen, több mint kilenc évszázaddal ezelőtt kezdődött. Természetesen azokban az ókorban még nem tudhatták, hogy a surimi-ból, a fehér hal húsából egy „rákpálcikának” nevezett terméket állítanak elő.
Utasítás
1. lépés
A japán lakosoknak szánt hal mindig fontos élelmiszer volt és marad. A különféle új haltermékek megőrzése és elkészítése érdekében a vállalkozó szellemű japán halászok kis szeleteket készítettek. Ehhez a filé darabokat sóoldatban tartották. Ezután a húst kinyomkodva szeleteltük szeletekre és elpárologtattuk. Így a termék hosszabb ideig tárolható.
2. lépés
A japánok a halhús tulajdonságaira is odafigyeltek, nevezetesen arra, hogy a fehér óceáni hal filéjének mosásával és összenyomásával különböző formájú és ízű termékeket készíthet. A készítmény darált húsát "surimi" -nek hívták. Ízlésképpen eredetileg algákat, gyógynövényeket és fűszereket adtak hozzá, mivel a darált húsnak önmagában nincs íze. Golyókat, kolbászt és más formákat készítettek. Főtték, megsütötték és még sütötték is. Leginkább az emberek szerették a gömb alakú surimi-t, "kamobokónak" hívták őket. Ez az étel a japán szakácsok konyhaművészetévé vált.
3. lépés
A rákhúst a felkelő nap országában mindig is a nemzeti táblázat egyik attribútumának tekintették. A múlt század 70-es éveiben hiány volt ebből az ételből. Ebben a tekintetben a rákhús ára gyorsan nőtt. A hiány sújtásának valahogy enyhítésére a szakácsok újabb kulináris élvezetet fejlesztettek ki. A Surimit kezdték keverni a rákhús egy részével, pálcikákká formázták, és "Kani-Kamaboko" nevű terméket kínáltak. Ez az étel több éve elismerést vált ki a helyi lakosok körében. A japán gyártók számára túl sok volt surimi botokat gyártani nagy mennyiségben. A rákhúst tartalmazó termékek ára nem lehet állandó, hanem emelkedett.
4. lépés
Tíz éven át Japánban ipari technológiát hoztak létre nemcsak a rákhús, hanem más tenger gyümölcseinek utánzatai előállítására is. A vállalkozó szellemű japánok megállapították a "Kani-Kamaboko" behozatalát a nyugati országokba. Egy innovatív technológia, az ízfokozók gyártása az országon kívüli surimi termékekkel segítette a piac meghódítását. Az ízesítő hatások hatást gyakoroltak a fogyasztóra.
5. lépés
A 70-es évek végén Délkelet-Ázsia országaiban gyárakat kezdtek építeni a surimi termékek gyártására. A 20. század 80-as éveiben a rákpálcák gyártása megjelenik Franciaországban, az USA-ban és a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok és Kanada szárazföldi gyárakat és úszó bázisokat épít a rákpálcák gyártásához. Az olyan halfajokat, mint a szürke tőkehal, a polló és a kék tőkehal, iparilag fogják. Ez a hal jó az összetételében, mert húsa fehér színén kívül jó zselésítő tulajdonságokkal és rugalmassággal rendelkezik.
6. lépés
A rákpálcák iránti növekvő kereslet az egész világon oda vezetett, hogy a 90-es években a tőkehalhalak fogási kvótái jelentősen csökkentek. A termelés folytatása érdekében más halfajokat kellett használni. Ez okozta a rákpálcák minőségének széthúzását. A halfehérje különféle helyettesítőivel kezdenek megjelenni. A tömegtermeléssel foglalkozó vállalkozások világszerte a 21. század elejére nőttek.
7. lépés
Ma már alig van olyan hely, ahol ne ismernék a rákpálcák ízét. Sok vita folyik előnyeikről vagy ártalmukról. Sokan azonban önálló ételként használják a rákpálcákat. Sok étel van rákpálcával is.
